A főbejáratnál kedves, illemtudó jegyszedők dolgoznak – lám, csak egyszer ne volna panasz a BKV-nál minderre, pedig csak egy betű a különbség… –, és az A pavilon bejárása után tartjuk magunkat a közmondáshoz: aki A-t mond, mondjon B-t is. Nem csupán említettük, mentünk is a B-be, amikor a régi korok emlékét idéző ABBA-sláger került terítékre – 2007-ben…

Ha már teríték: az árak a tikett tépőkkel ellentétben korántsem voltak barátságosak, de erről külön fejezetben szólunk.

Összességében a belépő 900, illetve 650 forintot kóstált, hogy megérte-e, annak megítélését az esetlegesen szintén ott járó olvasóra bízzuk. A nemzetek pavilonjában megannyi érdekes csecsebecsét árultak romániai és kínai árusok, ugyanezt nem mondhatjuk el a többi pavilonról. Az autókiállítás speciel megtette hatását, lévén annyi gép kattogott a négykerekűek mellett, mintha Sharon Stone érkezett volna hazánkba.

A könyvvásárról annyit, van, ahol az újdonságokat húsz százalékkal olcsóbban meg lehet vásárolni, nem csupán tízzel… Azt persze jó volt látni, hogy meglehetősen sokan sündörögnek a kiadványok mellett, ám őszintén szólva olyan sokan nem vásároltak – legalábbis ott jártunkkor.

A különböző csodaszerek és csodaműszereket, masszázskészülékeket kínálókat jobb volt elkerülni – már persze ha nem az volt a cél, hogy a némiképp erőszakos agitálás után esetleg vásárlásra is rábírják a jóindulatú látogatót.

Ezen a verőfényes pénteki napon nem kellett egymás nyakára lépni, volt hely a közlekedésre, és hogy nőnap nem csupán március nyolcadikán van, azt bizonyította ama tény is, hogy különböző divatos papucsokat és szandálokat már 990 forintért lehetett venni.

Néhány óra időzés után mi is vettünk valamit, a nem létező kalapunkat. És ha már a svéd együttes szóba került a bevezetőként, záruljanak soraink a zenekarral: engedelmükkel most hagyjuk abba.