Ez nem zöldség:

a kínai (korán) kel

Cigi, cigi, cigi!

Hallom magam előtt, magam mögött és magam mellett.

Cigi, cigi, cigi!

Hofi Géza azt mondja, „A kínai nagy fal. De nem mindig fal a kis kínai!”

Most speciel szív. Merthogy én nem szívok. Mármint cigit.

A bejáratnál amúgy nagy a nyüzsgés. Naná, hogy cigarettaárusok kínálják portékáikat, még a közeli négyes busz megállójában is. Csoda, hogy eddig nem buktak le.

Jól látszik néhány nappal a záróra előtt, sokan úgy eltűntek, mint a kámfor. Akik két hete még standot béreltek a strandpapucsnak és a klottgatyának, már messze járnak. Legalább annyira, mint én egy sorral odébb a megegyezéstől. A harminc körüli eladónő az egyik dezodort – tudják, amelyiknél bizonyíték kell, nem ígéret – csak nem akarja hatszázötven forint alatt odaadni, pedig kettőt is vinnék belőle. Amikor barátságosan figyelmeztetem, bizony a viszonylag közeli, Váci úton található hipermarketben ugyanezt hatszázért megkapom, még akkor sem tágít. Legszívesebben az orra alá dugnám a szatyromat, amelyen az áll: „Hülye azért nem vagyok!”. Illedelmesen elköszönök és továbbállok.

Mondani sem kell, a hamis márkajelzésű pólók és cipők itt is nagy divatnak számítanak, akárcsak a Kőbányai úti piacon. Az egyik helyen rákérdezek, mennyiért adják a magamban csak gagyidasznak csúfolt utánzatot. A válasz kétezer-ötszáz forint, persze szemrebbenés nélkül. Én is így teszek, majd arrébb araszolok.

Süteményből jó néhány fajtát árusítanak. No nem cipővel vagy toppal, néhány „kerülettel” odébb. Miután már kóstoltam, merem ajánlani a Dr. Gedeon fantázianévvel ellátott harmincdekás kiszerelésű lengyel importot. A vaníliás karikára hajazó csokoládés keksz, illetve a virágszirom alakzatot felvevő linzer tetején egy nagyobb piros pötty lekvárral egész tűrhető. No persze, ők is tudják, mitől döglik a légy: a piros pöttyös az igazi…

Lassan kifelé sétálok. Útközben megállok a régi ismerősnél, Hajninál. Ő egy negyvenes – talán ötvenes? Sajnos, sosem volt helytálló az ilyetén megérzésem, megállapításom – éveit taposó kínai hölgy egy férjjel, egy fiúval és egy lánnyal. A lassan a családi fészekből kirepülő gyerekek nincsenek itt, mint ahogy az áruja is fogytán van, ami persze érthető. A márkás röviditaloktól a kávén keresztül a csokoládéig minden megtalálható nála, miként nagyjából a többi „vegyeskereskedésnél” is. Amikor tőle is elválok, egy vevőnek éppen a telefonszámát írja fel, ha kell valami, csak hívja fel, és találkoznak valahol.

Okos húzás, annyi szent. Még a végén kiderül, hogy mégsem szív a kis kínai…