| LEGFRISSEBB : „NEVETNI KELL, ENNYI AZ EGÉSZ!”: Hacsek és Sajó Budapesten |
„NEVETNI KELL, ENNYI AZ EGÉSZ!”: Hacsek és Sajó Budapesten
Horváth M. Attila 2007.06.05. 14:30
Mint tudjuk, a nevetés sok mindenre gyógyír. Munkahelyi konfliktusra, szerelmi bánatra, vásárlás közbeni morgolódásra. Reméljük, Önök most nem zsörtölődnek, hanem átadják magukat az önfeledt jókedvnek. A Kultúra a köbön jó szórakozást kíván!
– Alás szolgája, Sajókám!
– Ne is mondja, Hacsek, ne is mondja!
– Nem mondom én, csak köszöntem! Mi a baj?
– Én is köszöntem, de az nem volt elég! Még háromszáz forintot is elkértek tőlem a vizeletemért.
– Hát hol járt maga? Persze, biztos valami puccos szórakozóhelyen…
– Dehogy voltam szórakozni! Sorakozni voltam.
– Katonaság? A maga korában?
– Egy csudát, a feleségemmel a Tescóban jártunk.
– Mit hülyéskedik itt nekem, amikor komolyan beszélek magával fontos dolgokról!
– Képzelje, Hacsek, kórházba utaltak. Még mindig jobb, mintha a kórházban utálnak!
– Menjen már, Sajókám! Aztán miért fekszik be?
– Mert tanulni akarom az angolt!
– Minek az magának? Egyáltalán hol és hogyan?
– Intenzíven, Hacsek, intenzíven.
– Csak nincs valami baj a szívével?
– Dehogy nincs! Ebben a forróságban nem is csoda. Nem is szívesen mennék most Sopronba!
– Sopronba? Minek menne oda? Tudtommal legutóbb a Péterffyben volt.
– Hát, csak mert azt mondják, az a hőség városa!
– Na jó, én végeztem magával egyszer és mindenkorra!
– Az nem lesz ám könnyű, Hacsek!
– Hogyhogy?
– Maga még nem tudja? Minden végzet nehéz…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
